Valahogy a hip-hop világának standard utcaképe erősen emlékeztet azokra a tarzanos dzsungel ábrázolásokra, amikor pár percre minden állat feltűnik, hogy megmutassa magát, nyűzsög az élet, izzik a vadász ösztön, szavannák, sivatagok, indiai és afrikai őserdők népe egyaránt ott tobzódik abban a kis térben, amit a kamera be tud fogni. Na a rapper district is pont ilyen: mindenki ott téblábol az utcán dologtalanul, hogy bármelyik pillanatban táncra perdülhessen, miközben egy utcai slag vagy egy tűzgyap okozta vízfürdő töri meg a fényt a dagadó izmokon és a kerek női idomokon.
Na ez az, amit lelkesen tud követni a latin pop világ dancehall-ja a reggaeton is, miközben jelentősen leegyszerűsíti a ritmust és gagyi samplerekkel operálgat. Úgy hangzik, mintha nem is szeretném a reggaeton-t. Ja, nem szeretem. De kicsit azért mégis. Néha. Itt van például ez a Daddy Yankee nevű fickó, aki az USA-ba ömlesztve latin temperamentumát egyszer-egyszer tényleg olyan kedvemben kap el, amikor az egyszerűség és az igénytelenség gyönyörében boldogan ugrok egy seggest. Ez a klipp eltalált egy ilyen pillanatot:
Utolsó kommentek